Tegnap Nagy Imre újratemetésének évfordulója miatt több megemlékezést tartottak. Erről nekem mindig az a felháborító és gyomorforgató kép jut az eszembe, amikor Gyurcsány Ferenc, -még miniszterelnöki ideje alatt- tartott megemlékezést a Nagy Imre szobornál. Nagyon furcsa és visszatetsző dolog volt az, hogy egy olyan ember tartott emlékünnepséget ott, aki benősült az Apró családba és az Apró-villában lakik. A hóhérok leszármazottai , rokonai emlékeznek az áldozatukra? Nem is értem, hogy gondolhatta.
Apró Antal Nagy politikai ellenfele volt, és az '56-os forradalom után támogatta a bevonuló szovjet csapatokat és Kádár Jánost. A hóhérok cinkosa volt. Gyurcsánynak nincs semmi keresnivalója semmi ehhez hasonló megemlékezésen.
Erről Illyés " Egy mondat a zsarnokságról" című verse jut az eszembe:
"...mert ott áll/ eleve sírodnál,/ ő mondja meg ki voltál,/ porod is neki szolgál."
Persze ennek az időszaknak már vége. Hála Istennek.
Sokat gondolkoztam azon, Nagy Imre miért állt a forradalom oldalára? Eleinte nem érzékelhette a veszélyt, valószínűleg csak véletlenül sodródott az események sűrűjébe. Később persze a jugoszláv nagykövetségre való menekülés után már sejtette, hogy rossz vége lesz a forradalomnak, és érzékelte a veszélyt, ami rá leselkedett...
Miért tette? Milyen lélektani rugók mozgatták a cselekedeteit? Nem is volt forradalmár típus, ránézésre kishivatalnoknak nézett ki, furcsa, hogy miért pont ő? De mindegy is. Választott, ugyanúgy, ahogy Kádár és Apró is választott. Csak nem tudta, hogy így az útja egyenest a sírba vezet.
Ő az a fajta ember, aki a jövőnek élt, és a jövőnek is halt meg. Elvetette a magokat, de nem láthatta meg a zsendülő vetést.
Miért tette? Sosem tudjuk meg. De az emléke a jövőben is él.
Utolsó kommentek